Ifjúsági prózánkban sajátos helyet foglalnak el az ifjúsági történelmi regények. A honfoglalástól napjainkig számos kiváló regény, elbeszélés örökítette meg a múltat, s állított emléket az események szereplőinek, megőrizve-méltatva tetteik nagyságát. A magyarság történelmének eseményei eltérő módon vonzották az irodalmat. Vannak korok és események, amelyekhez tucatnyi regény, elbeszélés kapcsolódik, s vannak olyanok is amelyekkel – tegyük hozzá esetenként méltatlanul - kevés irodalmi mű foglalkozik.

A Rákóczi szabadságharc az ifjúsági irodalom jeles eseménye. Több regény, elbeszélés, sőt film is foglalkozik[1] az eseményekkel. Ma inkább az a gondunk, hogy ezeket a műveket kevésbé ismeri-olvassa az ifjúság, vagy méltatatlanul kerülnek az elfelejtett művek sorába. Ilyen regény a szabadságharc előzményeivel, a hegyaljai felkeléssel, s annak szereplőivel foglalkozó mű, Komáromi János: Esze Tamás a mezítlábasok ezredese című alkotása. Úgy véljük, hogy a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulója talán méltó esemény ahhoz, hogy figyelmet szenteljünk egy értékes ifjúsági történelmi regénynek. 

Az irodalmat kedvelő és értő olvasók általában nemcsak a versre, a regényre, a drámára kíváncsiak, hanem szeretnének minél többet tudni a mű szerzőjéről, életének alakulásáról, írásművészetének szándékairól és titkairól is.  Komáromi János olyan író, aki méltán tarthat számot az olvasó érdeklődésére. Összegyűjtött műveinek harminc kötete már önmagában is figyelmet érdemel, de regényeinek világa, hőseinek ábrázolása, hazaszeretete, magyarságtudata, anyanyelvének íze és tisztasága maradandó értéket képvisel húszadik századi prózánkban. Műveit nemcsak felnőtt olvasóknak szánta, a fiatalabbaknak is írt. Örök pataki diákként[2] jelenik meg ifjúsági regényeiben. A Pataki diákok című könyve „hangulatos emléket állít a sárospataki diákéletnek. Barla Jóska „konyhadiák” – azaz elsőosztályos gimnazista – élményeit követve ismerkedhetünk meg a nagyhírű kollégium mindennapjaival, az iskola sajátos hagyományaival, a diákság különös nyelvezetével. A történet hátterében megelevenedik a Bodrog-parti város, mely nevében és sorsában eggyé forrott a magyar művelődés református fellegvárával” –olvashatjuk a kötet borítólapján. A diákélet megannyi korabeli színes élménye, hőseinek személyisége, az iskola világa tanulságos lehet napjaink diákja számára is.   

Korának népszerű, olvasott, elismert és ünnepelt írója volt, akit a tizenkilencedik századi magyar regény folytatójaként tartott számon kritika és az olvasóközönség. Ma - főként a fiatalabb nemzedék körében - alig vagy egyáltalán nem ismert. Méltatlanul felejtették el, pedig regényeinek üzenetei a mának is szólnak. 

Komáromi János 1890. december 22-én született a felső-Tisza-vidéki Málcán. Gimnáziumi tanulmányait a sárospataki református kollégiumban végezte. Majd jogot tanult a budapesti egyetemen. 1911-től író, újságíró. Részt vett az első világháborúban, rokkantan tért haza. Több lapnál dolgozott, munkatársa volt a Budapesti Hírlapnak, a Magyarországnak, az Új Nemzedéknek, a Magyarságnak. 1921-ben a Petőfi Társaság, 1928-ban a Kisfaludy Társaság választotta tagjává. 

Első nyomtatásban megjelent írása Sárospatakhoz, diákéveihez kapcsolódik. Gyalog az Alföldön című útirajza[3] hatodik gimnazista korában készült, amely megnyerte a Magyar Turista Egyesület 1907-1908-i pályázatának első díját. Kevésbé ismert írás, amelyben már feltűnnek későbbi prózájának értékei: lendületes, magával ragadó előadásmódja, tájleírásának finom részlet realizmusa, élettel teli dialógusai, s főként a magyarság történelme, szabadságküzdelme iránti fokozott érdeklődése, a hősök megbecsülése és őszinte tisztelete. Az útirajz helytörténeti vonatkozású is, hiszen valós élmények alapján vezeti az olvasót a Sárospatak – Olaszliszka –Bodrogkeresztúr – Szerencs – Gesztely – Miskolc – Harsány –Vatta – Kövesd – Szihalom – Füzesabony – Dormánd – Heves –Kunhegyes - Karcag - Szoboszló - Debrecen - Vencsellő - Sárospatak útvonalon. 

A pataki kollégiumban - eminens diákként - eltöltött nyolc esztendő hatással volt későbbi regényeire, vissza-visszatér diákkori emlékeihez, élményeihez. E korszaknak köszönhetjük a témában egyik legjobb ifjúsági regényünket (Pataki diákok), amely a pataki diáknak állít emléket. Mintegy három évtizedes pályája igen termékeny. Regényeinek témái: a  magyarság, s benne Zemplén történelmi múltja ( Esze Tamás a mezítlábasok ezredese, Ordasok), a  szülőföld és népe, a tiszaháti  szegénység, a bujdosó kurucok ( Hé, kozákok !, Régi ház az országútnál, Szülőföldem szép határa, Jegenyék a szélben), az ifjúkor, a  pataki diákélet (Pataki diákok, Az ősdiák, Harangoz a múlt, Nagy leányka, kis legényke, A  nyolcadik osztály). Mikes Kelemenről írt életregénye Zágon felé címmel jelent meg. Műveit angol, francia, lengyel és német nyelven is kiadták. A hazai olvasók között igen népszerű volt[4], huszonöt éves írói jubileumán méltó ünneplésben részesült. 1938. október 7-én hunyt el Budapesten. 

” Ezerhétszáz alatt harmadik esztendő: Vitézek csillaga, hadakozó idő...” - ezekkel a  sorokkal kezdődik Komáromi János: Esze Tamás a mezítlábasok ezredese című történelmi regénye, amely az 1697. évben, Felső-Magyarországra viszi el olvasóját. A regény valós történelmi eseményt dolgoz fel, amely hegyaljai felkelés néven ismert történelmünkből. Az író tulajdonképpen 1922-ben megjelent Esze Tamásról szóló könyvével jubileumot köszönt, ugyanis ekkor volt a hegyaljai felkelés és Esze Tamás csatáinak kettőszázhuszonöt éves évfordulója. A történelmi regény méltó emléket állít Esze Tamásnak és társainak, a számos hősi halált halt „mezitlábas” névtelen hősnek: magyarnak, ruszinnak, tótnak egyaránt.  

A három évszázaddal korábbi esemény epikai hitele, az ábrázolás történelmi részletei fontosak a regény egészének megítélésében. A romantika előtt általában ilyen igény nem merült fel, később viszont a történelmi regény egyik fontos műfaji sajátossága lett. Komáromi János történelmi regényének egyik értéke a kor, a XVIII. század végének hiteles ábrázolása. Tudjuk, hogy regényének ismeretanyagát több forrásból merítette. A könyvhöz készített jegyzetei arról tanúskodnak, ismerte a korabeli jegyzőkönyvekből - egyebek mellett - Tokaj és Patak várának ostromát, a hegyaljai események leírását, de - miként a regény 1922. évi kiadásához írt előszavában vall erről - felhasználta a családjukban az anyai dédapától szájról-szájra hagyományozódott történeteket is, amelyek a nagy erejű és kegyetlen Esze Tamásról szóltak. 

A regény valós történelmi hátteréről a következőket kell tudnunk. A Hegyalja a korabeli Magyarország egyik igen fontos régiója volt gazdasági szempontból, ugyanis itt haladtak át az Erdélyt, Nyugat-Magyarországot, az Alföldet és Lengyelországot összekötő fő kereskedelmi útvonalak. Olyan jelentős területekkel volt szomszédos, mint a máramarosi sóbányák, a felső-magyarországi városok, valamint a szepességi bányavidék. Mindez a rendkívül jó piaci jelentőséget jelentett a hegyaljai bor számára. A szőlő értéke és a bor ára a megelőző évtizedekben töretlenül emelkedett. Nem meglepő tehát, hogy 1686 után a császári ezredek megszállták az egész Hegyalját, valóságos blokád alatt tartva a kis mezővárosokat. A sárospataki, a tokaji és regéci uradalmakat pedig a Rákóczi-család többi birtokaival együtt kincstári kezelésben tartották.  

Még a jobbágyok, mezővárosok, parasztpolgárok és kisnemesek sorra veszítették el szőlőbirtokaikat, addig a habsburgiánus urak, császári tisztek és hivatalnokok nagy értékű szőlőket szereztek. Az új tulajdonosok ráadásul a Hegyaljára kivetett adó és téli kvártély saját jobbágyaikra eső hányadát is a szőlőtulajdonos parasztokra, kisnemesekre és mezővárosokra rótták. A kereskedelmet gyakorlatilag kisajátították a császári generálisok és várkapitányok, akik jelentős számú jobbágyot köteleztek hetekig tartó, hosszú fuvarokra és rendszeresen vontattak velük a Tiszán és a Bodrogon teherszállító hajókat. Azok pedig, akik mindezek ellenére még talpon maradtak és a térség egyéb kedvező lehetőségét próbálták kihasználni, az udvari monopóliumok és vámrendeletek által teremtett akadályokba ütköztek.  

Ebben a helyzetben mind szélesebb körben nőtt az elégedetlenség és gyakorivá váltak a különféle spontán megmozdulások: császári adószedőket támadtak meg, borkimérő és sörárusító helyeket „ostromoltak”. Sátoraljaújhelyen - a regény egyik fejezetében is olvashatunk erről - kuruc szegénylegények  1697 június végén a vásári sokadalmat vámoló császári tiszteket és katonákat támadták meg. A komolyabb felkelést a mezővárosok és Thököly Imre régi kurucainak közös szervezése készítette elő.  Ez behálózta szinte az egész Tisza-vidéket: Szatmár, Máramaros, Ugocsa, Bihar vármegyéket, valamint a pártiumi kővári kerületet. A tiszántúliak vezetője, Esze Tamás tarpai és Kiss Albert gersenői származású jobbágy volt.  

A Hegyalján Tokaji Ferenc Thököly egykori gyalogos hadnagya állt a szervezkedés élén, mellette fontos szerepet játszott még Szalontai György végardói bíró és Kabai Márton Sárospatakon tanult református prédikátor. A felkelés társadalmi bázisát elsősorban a vidék magyar jobbágyai, szőlőbirtokos nemesei és Kárpátalja ruszin lakossága jelentette.  

A felkelők június 30-án éjjel elfoglalták Sárospatak várát és a vidék legerősebb helyőrségét, Tokajt. Csapataikat zömmel jobbágyok, kisnemesek és a korabeli Magyarország jellegzetes társadalmi rétege, az ún. bujdosó vitézek alkották. A bujdosó vitézek a Wesselényi-felkelés leleplezését követő általános elégedetlenség és üldöztetés légkörében menekült, elbocsátott végvári katonák, szökött jobbágyok, üldözött birtokos és nemesek, protestáns diákok és prédikátorok közül kerültek ki.  

Július 1-jén Tokaji Ferenc, mint Thököly Imrének, Felső-Magyarország fejedelmének ezeres kapitánya kiáltványt adott ki, amelyben mindenki fegyverbe szólított. A proklamáció hírül adta, hogy a felkelők a haza és a közösség érdekében kezdtek harcot az adók, fosztogatók és rablások miatt. A harcukat az „urak” ellen kívánják folytatni, akik a „közönséges terhet” a szegények nyakába varrták. Követelte továbbá az adók igazságosabb elosztását, a szabad kereskedelmet és ugyanakkor tiltakozott az udvar gazdaságpolitikája ellen is.  

A felkelők - Thököly megérkezéséig - az 1694 óta újra Magyarországon tartózkodó Rákóczi Ferencet akarták vezérüknek megnyerni. Ám az akkor Szerencsen lévő huszonegy éves főúr a felkelés hírét meghallva, Bécsbe menekült. Két évtizeddel később Rákóczi a Confessio peccatoris (Vallomások) című művében azzal indokolta döntését, hogy a szervezkedésről mit sem tudott és nem akarta felkelteni a bécsi udvar gyanúját. Minden bizonnyal taszította azonban a felkelés török orientációja, továbbá neveltetése, államelméleti és hadtudományi felkészültsége is bizonytalansággal tölthette el. Mint római szentbirodalmi herceg és erdélyi fejedelmek leszármazottja nehezen vállalhatott ilyen nagy horderejű politikai feladatot Thököly „helyetteseként”. Komáromi János a regény negyedik énekében örökíti meg Rákóczi Ferencet, a bánatos fejedelmet, aki kényszerűségből menekült Bécsbe, s aki „érezte, hogy eljön a nap, amikor egyszer ő maga is odaállhat még a nyomorult nép elejére.” 

Az államhatalmat nem is érte váratlanul a felkelés. I. Lipót elrendelte a parasztságnál található fegyverek összeszedését és a vármegyei katonaság megerősítését. Károlyi Sándor szatmári főispán még a felkelés kirobbanása előtt elfogatta Esze Tamást és Kis Albertet. Ennek következtében a Tiszaháton elmaradt a hegyaljaival összehangolt tervezett támadás.  Tokaji Ferenc nevét kevesen ismerték, a vármegyék és a hajdúvárosok kifejezetten elzárkóztak a hegyaljaiak támogatásától. Mindez megakadályozta a hegyaljai felkelés országos szintű kibontakozását és a mozgalom elszigetelődéséhez vezetett. A külpolitikai helyzet is kedvezőtlen irányban változott. S ezzel a felkelés sorsa megpecsételődött. 

A hegyaljai felkelés katonai kibontakozását Adam Ritschan császári ezredes akadályozta meg 1697. június 6-án a harangodi mezőn megtámadta és szétugrasztotta a felkelők tizenegy zászlóaljnyi seregét. Ritschannak sikerült maga mellé állítani az egri vár magyar katonáit, az ónodi helyőrséget és egy rác lovasezredet is. Támogatta továbbá az eredetileg a török határ felé megindult Pál Deák ezrede is. A felkelők hevenyészve paraszthadnagyok alá szervezett, hiányosan felfegyverzett csapatai július 11-én ismét vereséget szenvedtek a második harangodi csatában és kénytelenek voltak Patak és Tokaj várába visszavonulni.  

Közben a bécsi Haditanács mindent megtett a felkelés végleges leverése érdekében. Csapatokat toboroztak a felkelők ellen. Július 20-ra elfoglalták Tokajt, bár néhány napig a felkelők állták a császáriak ágyútüzét, a védők többsége kitört a várból és a szalánci hegyekbe vonult.  Július 23-án már Sárospatak várába is bevonulhattak, miután a felkelő szegénylegények innen is a környező hegyekbe menekültek. A magukat kegyelemre megadókat viszont mindenféle vizsgálat nélkül felakasztották vagy karóba húzták. Az áldozatok között volt Somlyói Szabó István, Csobádi György és Aranyosi István nemesek, Tamás György, Késcsináló János, Botos János és Kézműves Tóbiás jobbágyok. Tokaji Ferenc fejére vérdíjat tűztek ki és néhány  nap múlva árulás segítségével el is fogták. 

A felkelés, amelynek tragikus napjai megelevenednek a regény lapjain elbukott. Esze Tamás képzetlen mezítlábas csapatai, a jól felszerelt, túlerőben lévő reguláris hadsereggel szemben vereséget szenvedtek. A felkelést a hatalom vérbe fojtotta. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az országban egyszerre nyugalom támadt. Sőt a felkelés már egy új országos mozgalom csiráját hordozta magában: főúri-nemesi szervezkedés vette kezdetét és folytatódott a népi kurucság mozgalma is... 

Íme a valós történelmi háttér, amely az író számára rendelkezésre állt a regény megalkotásához. Természetesen ilyen részletességgel - a regény műfaji sajátosságai miatt is - általában nem találkozunk a regény lapjain. Ez nem is lehet írói szándék. A mű epikai hitele nem a történelmi események részleteiben van, hanem abban, ahogyan az író a felkelést kirobbantó okokat, az egyéni és társadalmi sérelmeket hangsúlyozza.  Komáromi János úgy ábrázolja az eseményeket - s ez regényének egyik értéke -, hogy azt a mérhetetlen elkeseredettséget, kiszolgáltatottságot, megalázottságot láttatja eseményben, csataleírásban, párbeszédben, amelyek összességükben  kirobbantották a hegyaljai felkelést.  

A mű genezisében további fontos elem a szülőföld, Felső-Magyarország népének, a magyarok és nem magyarok azonos sorsának egyértelmű hangsúlyozása. A legenyei dombok, az ungi berkek, az ugocsai nyárfások, a beregi ligetek, a szalánci erdők, Újhely, Patak, Tokaj, Rakamaz, Taktaharkány, Cigánd, Karcsa, a Bodrogköz népének elszánt küzdelme elevenedik meg előttünk. A kor társadalmi diagnózisa megdöbbentő: ”... A besúgások és az árulások szomorú világa volt ez. A besúgás és az árulás külön kenyérkeresetté vált, mert az elkobzott földek egyharmadát a följelentők kapták kézhez”- olvashatjuk a regény lapjain. Az író az eseményeket ugyan a tiszaháti vidékre, szülőföldjére sűríti, hősei a toprongyos bujdosók, az elvadult talpasok, a mezítlábasok, a hazátlan szegénylegények, a kurucok, akiket azonos cél vezet és a közös nyomor, a kétségbeesés, a kilátástalanság hajt a csatákra, bárhol előfordulhattak volna a tizennyolcadik század végének Magyarországán. 

A mű cselekménye – nyolc énekben (fejezetben) - mindössze közel fél esztendőt ölel át, júniustól novemberig. Az író az eseményeket időrendben tárgyalja, és elsősorban  1697 nyarának eseményeit - a hegyaljai felkelést - helyezi a középpontba. A regény idősíkjának ez a tudatos kiemelése azért fontos, mert ezáltal nyílik lehetőség a konfliktus lényegének bemutatására, az ábrázolás  motivált  megvalósítására. Nem pusztán egyéni sorsokat ismerünk meg Esze Tamás, Thuróczy Miklós, Orgoványi András, Zöld Demeter, Majos Ferenc, Nagylábú Dávid, Buga Jakab és mások alakjában, hanem egy országrész megnyomorított, szerencsétlen népének sorsa fejeződik ki szándékaikban. Komáromi János olyan történelmi regényt alkot, amelyben nemcsak egyszerűen megrajzol egy kort, egy fontos személyiséget, hanem az utókor számára is mondanivalója van.  

A nyolc részben a felkelés minden fontos eleme megtalálható: a készülődés, a reményteli várakozás, az újhelyi vásári események, Patak és Tokaj várának ostroma, a harangodi ütközet, s végül a túlerővel szembeni bukás.  Ez a sajátos cselekményív - a tiszavirág életű győzelemtől a szomorú  beteljesedésig - mindvégig rendkívül fordulatos és izgalmas  keretét adja a regény történéseinek. Bár győzött a túlerő, Esze Tamás talpasainak  buknia kellett, mégis azt érezzük a regény befejezésekor, hogy a mezítlábas sereg győzelmet aratott. Igen, bukásukban is győztek, mert - példát adva az utókornak - volt bátorságuk megkísérelni a lehetetlent, szembeszállni a hatalommal. 

A regény  főszereplője: Esze Tamás. Ő a felkelők vezére, aki irányítja az eseményeket, jelenléte a cselekmény folytonosságában meghatározó. Alakja - a regény más szereplőivel szemben - a legkidolgozottabb. Az író  sokoldalúan  jellemzi, alakja az események sodrában már-már eposzi hőssé formálódik. Tudása, tekintélye, határozott magatartása, harci tapasztalata, félelmetes fizikai ereje kiemelkedik társai közül. Esze Tamás nem átlagember, akit társai „édes nagyapánk”-nak hívnak, vezérré emelik, s ő az, akit  minden körülmények között feltétel nélkül elfogadnak és tisztelnek.

Komáromi János történelmi regényében jellemábrázoló művészetének  sajátos világát  alkotja meg. Hősei  - kivétel nélkül -  nem a kuruc kori irodalomból közismert „nyalka kuruc” idealizált figuráit példázzák, hanem valamennyien  földszagú, hús-vér emberek, akik  értékeik mellett  gyarlók és esendők, komikus vagy éppen groteszkbe hajló regényalakok. A cselekedtetés és beszéltetés mint jellemzési forma mellett  gyakran él az író a szereplők jellemzésének egy ritka  lehetőségével, amely általában kevésbé jellemző a regény  műfajában, ez pedig az állandó jelzők használata. A regényben az író a megismételt, állandó jelzőket a mondanivaló nyomatékosítására, erősítésére használja fel.  

Esze Tamást  súlyos szavakkal jellemzi, amelyeket a cselekmény részletei hitelesítenek: nagy erejű és kegyetlen, kegyetlen és nagy hírű, dübörgő, nyugtalanul hánykódó, de másoknál sem fukarkodik a találó jelzőkkel: nagy eszű és kettőstokájú Szirmay István, pulykatorkú Bercsényi Miklós, zilálthajú és szikár Tokaji Ferkó, kordovánképű és sokat kódorgott Buga Jakab, a félig karikára tágult szemű, félig vaksi szemű Pikó Demeter, nyakig lábú, savószemű, csüngőhajú, télben-is-mezitláb Zöld Demeter, de talán a legszínesebb állandó jelzőcsokra Major Ferencnek van, aki a hamis, istentelen, tolvaj, ördögi praktikájú, eretnek, országpusztító, tökéletlen, bitang, rebellis latroknak huszonhét esztendőt bujdosott  szegény rezesorrú gyalogsági kapitánya. A regény nyelvi anyaga ízes népnyelv, amely erőteljes és természetes, ugyanakkor nem nélkülözi esetenként a nyers fordulatokat, a humort sem. 

Az író arányosan szerkeszti meg regényét, nem kalandozik el, nincsenek felesleges és funkciótlan epizódok, mindvégig a felkelés marad a cselekményvezetés fő áramában. A nyolc énekből álló cselekményfolyam önálló elemként is értékelhető részekből építkezik. Találó és a történések lényegét előrevetítő címek mindezt megerősítik. Külön ki kell emelni a harangodi[5] véres ütközet és a regény befejezését adó csata leírását. A seregszemle, a csata képei, Esze Tamás és elkeseredett kurucainak harc közbeni ábrázolása Zrinyi Miklós eposzának részleteivel rokoníthatók. Az ütközetek szinte eposzi méretűek, a nagyítás sajátos eszközeivel él az író, amellyel mintegy kiegyenlíti a valós különbségeket. Esze Tamás és talpasai szinte „legyőzhetetlen” katonák, bátorságuk, keserűségük, elszántságuk  megsokszorozza  erejüket.  

A felkelés elbukott, maga Esze Tamás fogalmazza meg hű társainak bukások okait: „- Hiszen akadt hiba mibennünk is, de csüggedni azért sohasem szabad. Mert ha most egyenetlenséggel ver is az Isten, de feljön még a nap, amikor egy táborban leszünk, mi összes magyarok és lerázzuk magunktól minden ellenségünk láncait.  Csak sohase csüggedni, fiaim !” 

Vajon mi lett a regény főhősének további sorsa? A Hegyaljai felkelést követően Esze Tamás kiszabadulva a tömlöcből sókereskedésből élt, mintegy megtestesítve a mezővárosi vállalkozó jobbágy típusát. Tiszaújlakról szállította a sót Debrecenbe az ottani kereskedő társaság számára.  

Esze Tamás kétségtelenül rendelkezett egyfajta szélesebb látókörrel és politikai tehetséggel. Bizonyítja ezt, hogy 1702 folyamán heves belső harcok árán ő lett az országos jelentőségűvé vált Tiszaháti - Szatmár, Bereg, Ung és Ugocsa vármegyékre kiterjedő - népi kuruc mozgalom vezetője. Valószínűleg ez év őszén határozta el egy országos felkelés megindítását. Ravaszul kihasználta a spanyol örökösödési háború megindulása által teremtett lehetőséget. Lipót császár ugyanis a nyugati harcterekre három magyar ezred kiállítását rendelte el, kegyelmet hirdetve ezen ezredekbe beállt bujdosóknak, prédálóknak és tolvajoknak. Esze Tamás és Kis  Albert Bereg vármegyében vállalták a toborzást, de az ezredgyűjtés ürügyén a tervezett országos felkeléshez szervezték maguk köré az embereket. 

Esze politikai tehetségét mutatja továbbá, hogy a Hegyaljai felkelés történetéből levonta a tanulságokat. Felismerte, hogy a török pártfogás igen kétes értékű, s e „török kártya” kijátszása semmiféle eredménnyel nem kecsegtet. Észrevette azt is, hogy Thököly nemzetközi tekintélye - párhuzamosan a török hatalom gyengülésével - lejárt. Tudta, hogy csakis országos támadással, nemzetközileg is jelentős személyiség zászlói alatt érhetnek el sikert. A kurucok között azonban még nagyon erősen tartotta magát a Thököly-kultusz.  Esze Tamásnak ezért nem volt könnyű dolga, amikor a mozgalmat Rákóczi Ferenc felé próbálta irányítani. Tudatos és elgondolt politikája fordította Rákóczi felé a Tiszaháti bujdosók figyelmét.  

Esze Tamás volt az is, aki felismerte, hogy az ország szabadsága (ti. a rendi szabadság) és a nemesi privilégiumokon kívül eső társadalmi rétegek felemelkedése csak úgy hozható közös nevezőre, ha a felkelés vezetője tényleges uralkodói hatalommal bíró személyiség, aki örökös szabadságot adhat a fegyvert fogó jobbágyoknak. Az adott politikai szituációban ilyen személyiség csak Rákóczi Ferenc lehetett.  

Történelmi jelentőségű szerepet vállalt Esze Tamás azokon a gyűléseken, amelyek majd elvezettek a Rákóczival Brezna várába kötött szerződéshez. Ő volt az, aki 1703 májusában sereggyűjtő felhatalmazással, tiszti kinevezésekkel, a breznai kiáltvány több példányával elindult Magyarországra és megindította a tiszaháti felkelést immár Rákóczi zászlói alatt. Bár e felkelést katonailag még sikerült a habsburg-pártiaknak legyőzni, Esze Tamás június 14-én a Beszkidek túlsó oldalára a Klimiecben tartózkodó Rákóczi Ferenc elé vezette a mezítlábas és rosszul felfegyverzett jobbágyseregét. Júniusban pedig megtörtént az országos jeladás: Rákóczi időközben több ezer főre szaporodó serege elfoglalta Munkács várát. 

A szabadságharc során Esze Tamás újabb tehetsége is megnyilvánult: kiváló hadszervezőnek bizonyult, aminek következtében a paraszt hadnagyok és kapitányok közül a legmagasabbra emelték. Az 1707 tavaszán megtartott marosvásárhelyi országgyűlés Esze Tamás ezeres kapitányt brigadérossá és három gyalogezred parancsnokává nevezte ki. 1708 márciusában a fejedelem nemességet adományozott Esze Tamás családjának.  Születési helye, Tarpa pedig hajdúvárosi kiváltságot kapott.   

1708 Pünkösdjén Nyitra városában történelmi Rákóczi református és katolikus csapatai összeverekedtek, s Esze Tamás volt az, aki szét akarta választani a rendbontókat és eközben életét vesztette. Így végezte be a nagy hírű és kegyetlen történelmi Esze Tamás, akit a magyarság tudatában a szabadságküzdelmek hőseként tart ma is számon és becsül meg emlékeiben. 

Komáromi János Esze Tamás könyve ma is méltán tarthat számot az olvasó érdeklődésére, legyen  az fiatal vagy felnőtt, mert a regény  belőlünk való, őseinket idézi meg  az utókor tiszteletével és hálájával.

                                                                                  AJÁNLÁS

Esze Tamás a mezítlábasok ezredese

című regény önálló/vagy csoportos iskolai feldolgozásához 

Az Ajánlás javaslat, a feldolgozás egyik és nem kizárólagos változata. 

A NAT alapján a helyi tantervek ajánlott olvasmányként jelölhetik meg az ifjúsági regényt. Az ifjúsági regény a XVII. század utolsó évtizedeinek magyar történelmi eseményeit idézi meg, ezek árnyaltabb megértéséhez ad(hat) segítséget. A regény történései Zemplénhez kapcsolódnak, ezért kiváló helytörténeti forrás is lehet.

Közismert Esze Tamás szerepe a Rákóczi szabadságharcban. Az irodalmi köztudat nagy tisztelettel és megbecsüléssel övezi alakját. Komáromi János regénye Esze Tamást mint hadvezért, a mezítlábasok ezredesét mutatja be a szabadságharcot megelőző években, a hegyaljai felkelés (1697) eseményeiben.

I.              A REGÉNY ÍRÓJA

• Mit tudsz Komáromi Jánosról?

            (Segítségedre lehet az iskola könyvtára, továbbá a Magyar Irodalmi Lexikon)

• Sorold fel az író ifjúsági regényeit!

• Melyiket olvastad közülük? Írd le a címét!

• Melyik ifjúsági regénye szól a sárospataki diákéletről?

II.         ESZE TAMÁS A MEZÍTLÁBASOK EZREDESE

      a)

• Mi a regény témája?

• Történelmi ismereteid alapján írd le, mi jellemezte Magyarországot a XVII. század végén?

• Mi váltotta ki a hegyaljai felkelést?

      b)

      A regény fejezetei szerint írd le röviden a cselekményt! 

     Első ének

     Esze Tamás jelt ád 

     Második ének

     Hát az anyád él-e még? 

     Harmadik ének

     Pataki veszedelem

     Negyedik ének

     Rákóczi Bécsig fut

     Ötödik ének

     Esze Tamás csatája

     Hatodik ének

     Kiáltnak Tokajban! Jajgatnak Patakban!

     Hetedik ének

     Esze Tamás féktelen haragra gerjed

     Nyolcadik ének

     Esze Tamás kitör a hegyekből

·       Melyik fejezetnek adnál más címet?

·       Készíts rajzokat (illusztrációkat) a regény érdekes részeiről!

·        Történelmi atlaszod segítségével rajzold le a felkelés útvonalát és harcait!

• Kik a regény szereplői?
• Hogyan jellemeznéd Esze Tamást? Mit jelent a „mezítlábasok ezredese” szókapcsolat?
• Mutass be egy számodra rokonszenves szereplő(ke)t!

  c)

Nyelvhasználat

(A feladat megoldásában segít a Magyar értelmező kéziszótár vagy a Történeti etimológiai szótár)

• Keress a regényből olyan szavakat, szövegrészeket, amelyek a felkelés korát idézik!

• Keresd ki a szövegből a szereplők neve mellett található állandó jelzőket! Értelmezd ezeket a jelzőket!

• Írj tudósítást a csatából!

Készíts méltatást a regényről! 

Hogyan ajánlanád barátodnak a könyv elolvasását?

* * *